kozel blogja

Átléptem a hotelbejárat ajtaját. Csak egy gondolat mászkált a fejemben, hogy minél hamarabb ágyba kerülni és aludni. Nah de! Az álmosság valahogy kezdett kimenni a szememből. És hogy miért? Egyszerű: európai idő szerint reggel fél nyolc lehetett körülbelül, és logikus, hogy még nem szoktam meg az időeltolódást. A 108-as szoba lett a miénk. Kétágyas, mikrohullámú sütő, hűtő, TV, fűrdöszoba, szekrények. Más nem is kellett úgy hirtelen. Az öreg azonnal elfoglalt egy ágyat magának (én magasról leszartam, hogy az ablaknál, vagy a szoba másik felében alszom-e). Bekapcsoltam a notimat, ingyenes wi-fi hálózat keresése reményében. Sikeresen. Szóval volt internetem, TV. Mi más kell a boldog élethez :D? Stefan, a szlovák faszi aki reptérről hozott minket, odaadta a mobilját, hogy hívjuk fel akit akarunk, értesítsük az otthoniakat, hogy megérkeztünk. _____________________________________________________________________________ Én a fater mobilszámát tárcsáztam, kicsengett. Beleszólt (klasszikus beleszólása a "haló !!", hívhatta őt akárki, ki is mutassa neki a hívó számot, vagy a nevet, az köztársasági elnöknek is úgy szólna bele, hogy: haló !). Mondom én vagyok az, a fiad. Most érkeztem meg. Meg volt döbbenve, hogy olyan sokáig tartott az út, de nagyjából elmondtam neki, hogy késett a gép, lekéstem a járatot, bla,bla,bla. Egyébként félrevonulva beszéltem, nem szerettem volna fülfájdalmat okozni két szlovák "barátomnak" :D. Aztán elbúcsúztam a fatertól, mondtam neki, hogy majd skype-on felhívom őket, csak legyenek elérhetők (Londonból is mindig skype-on hívtam őket, mert mint köztudott, ingyenes). _____________________________________________________________________________ Szóval én is, fószer is, túlvoltunk az otthoniakkal való beszélgetésen, majd bekapcsoltam a TV-t. Nagy örömre 65 adást találtam (amiből személy szerint csupán vagy ötöt szoktam nézni :D), majd arra lettem figyelmes, hogy Laco (az öreg fószer) beszédbe elegyedett Stefannal. Először nem is nagyon figyeltem rá, majd akkor ütöttem meg a fülemet valami, mikor Laco elkezdett kérdezősködni a zöldkártya szerzési lehetőségekről. Mondom magamban: úristen, jó hogy megjöttünk, ez már yenki állampolgár akar lenni, vagy mi a fax? Laconak be nem állt a pofája. Már láttam Stefanon, hogy ő is álmos, és haza szeretni menni, de Laco mindig szóval tartotta. Aztán egyszercsak megunta és felállt, majd kisétált az ajtón :D. Mondom hála istennek, legalább csönd és nyugalom lesz. Lett is volna, ha el tudtam volna aludni. Paradox lépett fel, mivel nem aludtam vagy 26 órát és az álom kiment a szememből. Mondom most mivan? :o. Bekapcsolva hagytam a TV-t, hátha a TV elálmosít és elalszom, de nem nagyon sikerült. Aztán mégis elnyomott az álom. _____________________________________________________________________________ Nem tudom hány órát aludtam, csupán arra ébredtem, hogy Laco a TV-t nézni. Kérdem tőle mivan? Hogy nem tud aludni, jött vissza a válasz tőle. Ránéztem az órára, hajnali fél öt volt. Utána már nem is tudtam visszaaludni, én is néztem a TV-t. Kb. hét, fél nyolc felé kimásztam az ágyból, hogy megkezdjem az első teljes amerikai napomat...folyt.köv.