Nemrég néztem egy baseball meccset a TV-ben. Manny Ramirez (fogalmam sincs milyen csapatban játszik, de ha jól rémlik, akkor a Yankees) elkapott egy labdát, ami majdnem kiszállt a játszótéren kívülre és majdnem homerun lett belőle. De Ramirez elkapta (megjegyzem fantasztikus kapás volt:D) és felugorva adott egy pacsit egy kölyöknek, aki a nézőtéren ült. Másnap kelek fel, bekapcsolom a sporthíreket és min cikkeznek? Ezen. Egy teljes álló napig Ramirez ezen mozdulatán cikkezett a sajtó. Mondom hogy lehet ilyen szarságon cikkezni, meg témát nyitni ilyenről...De ez is Amerika. Már nem lepődnék meg azon sem, ha filmet forgatnának róla. Én már itt semmin sem lepődök meg. _____________________________________________________________________________ Amikor azt mondtam, hogy az amerikaik dolgos emberek, igazat mondtam. Ha most kijelentem, hogy tudnak nagyon lusták is lenni, akkor is igazat mondok. Most volt állami ünnep (Memorials Day - a katonákra elmékeznek, bla, bla, bla, tipikus yenki-szarság), és a lakótársam (megjegyzem 3 yenkivel lakom együtt egy családi házban), tudjátok mit csinált egész nap? A TV előtt dögölve töltötte az napot. Hazajöttem, épp kezdődőtt a NASCAR Sprint Cup nemtom milyen versenye, nemtom hol, de azt tudom, hogy éjszakai verseny volt. Úgy 3 kör után meguntam az egészet, majd a böngészgettem a neten. Négy (!) óra 25 perc múlva arra kapom fel a fejem, hogy vége a versenynek (mellesleg a Coca-Cola 600 volt valamelyik pályán, nemtom melyiken). A faszi nemtom hogy tudta végignézni, de mondom én már a 3. kör után meguntam az egészet. Valahogy igaz a mondás, hogy ide születni kell. De meg is lehet szokni itt, aki megakarja. _____________________________________________________________________________ Az amerikai kultúra számára azonban a legnagyobb esemény a SuperBowl Sunday (viccesen néha vasárnaponként, amikor melóban unatkozunk, mert annyira kevés ember fordul meg, meg szoktam jegyezni a yenki munkatársamnak, hogy ez a SuperSlow Sunday :D). Már egy jóideje itt voltam, mikor játszották a futball döntőjét, azaz a superbowl-t, mert ugye itt minden szuper, meg nagy, meg ilyen, de valahogy egyáltalán, de egyáltalán nem voltam kíváncsi rá. Egyik yenki ismerősőm kérdezi tőlem, hogy túlelem-e (!), hogy az első félidőt nem fogom látni (mivel akkor még melóban voltam). Mondom neki, hogy Kramynik játszik Kaszparovval, valamilyen sakktornán, vagy mire gondol épp, hogy miről maradhatok le? El volt hűlve, hogy nem nézem a futballt. Mondom sajnálom, európai vagyok, európában meg általában nem néznek olyasmit, aminek a 90 százalékát nem értik az emberek. Mivel a yenkik több mint a fele csupán azért nézi a SuperBowl Sunday-t, mivel ilyenkor általában berúgnak (akkora mennyiségű alkoholtól, amitől a 6 éves unokatestvérem csupán böffentene egyet), szórakoznak és végül, de nem utolsósorban (most kapaszkodjtaok meg) a reklámokat nézik a félidőben !! Ha hiszitek, ha nem, ez így van. Igaz, hogy ekkor mennek a leges legjobb reklámok a TV-ben, nah de hogy csak azokat nézzem. Ahh...ugyan...Ez Amerika.... _____________________________________________________________________________ Már említettem, hogy Amerikában minden nagy. Múltkor vettem grillezett csirkét. Hatalmas volt, három napig azt zabáltam. Nemrég beszéltem egyik szlovák haverommal, erről meg arról. Egyszercsak azt bassza be nekem, hogy ő nem tud itt jóllakni. Kérdeztem tőle, hogy vett-e már grillezett csirkét? Mondja hogy persze, de az fél fogára sem elég (pedig higyjétek el szép darab madár és én sem eszem keveset). Mondom neki az nem nagy???? Itt Amerikában, ahol mindenből óriásadagok vannak??? (kivéve McSzar, de idáig csak kétszer voltam McSzarban, mert a kényszer rávitt). _____________________________________________________________________________ A következő bejegyzésemmel majd visszatérek az első hetemre, amit itt töltöttem, és hogy hogy találtam munkát :) folyt.köv.