kozel blogja

Tudjátok amikor valaki azt mondta (biztos nagy ember volt), hogy amerikában minden lehetséges, akkor még kételkedtem benne. Most már nem. Nem tudom megmagyarázni hogy miért, csupán annyit tudok mondani, hogy ki kell jönni és megnézni úgy globálisan mindent. Persze könnyű nekem mondani, aki már kijutott (és remélem soha többet nem kell dolgoznom odahaza). De most komolyan. Amit a TV-ben láttok, vagy amit az amerikai filmekben láttok, annak az összes dolognak van valóságalapja. Mármint úgy értem, hogy - most egy hülye példát hozok fel, de szerintem tipikus amerikai szar - amit az Amerikai Pite című filmben láttok, az úgy ahogy van, igaz. Pl. egyáltalán nem okoz gondot totálisan elcsavarni a fejét egy yenki picsának (én is ezt alkalmaztam). Bedobod neki, hogy honnan jöttél, belecsalsz egy kis akcentust, satöbbi. Annyi nőt szehetsz fel esténként, hogy a farkad is tiltakozni fog már ellene. _____________________________________________________________________________ Megtörtént eset. Egyik péntek éjszaka (mikor nem a haverokkal vedeltem), kimentem a Stefannal biliárdozni egy country-bárba. Iszogattunk (volt velünk két szlovák csaj - az egyik mellesleg megtalálta a környék egyetlen néger-faszúját, azzal smárolt, a másik meg....a másik meg nekem lett volna jó, de valahogy nem kellett :D). Szóval ott iszogattunk, biliárdoztunk. Felfedeztem a csocsóasztalt. A szlovák csajjal elkezdtem játszani, majd odajött két mexikói amigo, hogy szívesen játszanának ők is. Semmi akadályt nem láttam, szóval játszottunk. Én voltam a szlovák csajjal (aki mellesleg elég jól játszott a védőkkel, csak annyi taktikát adtam neki, hogy mindig lökje nekem előre a labdát, a többit bízza rám :D), a mexikóiak ellenünk. Egyik részeg volt a másiknak is volt a kalap alatt. Szóval ott játszunk, én meg persze elég jó vagyok csocsóban. Úgy elvertem őket csocsóban, lényegében egyedül, hogy a cigaretta kiesett a pofájukból. Mire vége volt a meccseknek, arra lettem figyelmes, hogy egyre több yenki van az asztal körül és bámul. Körbenéztem, mondom mivan? Nem én vagyok a nagy játékos, hanem ők voltak szarok. Szóval ott álltak a yenki picsák is, és sikerült rájuk (egy szaros csocsóval) olyan benyomást keltenem, amivel szerintem európában semmire sem mentél volna (max. krémes süteményre hívhattad volna meg őket a cukrászdába). _____________________________________________________________________________ Ha mész az utcán, az az első dolog egy veled szembejövőnek, hogy megkérdezi: how are you?, vagy: how you doin´?, esetleg: how is it goin´?. Teljesen mindegy, próbálnak kedvesek lenni (azok is, csak olyan más módon), de ha ezeket megkérdezik olyan szépen mosolyogva, az még nem azt jelenti, hogy érdekli is őket. Az igazat megvallva, olyan magasról szarják le, mint ahogy én is leszarom. Illemből mondják inkább, olyan hasonló dolog, mint nálunk a "mizu", vagy a "jónapot". Ők inkább megkérdezik hogy vagy, mert a "good day"-t nem használják ugyebár (max. a "good morning" és a "good afternoon"). De akkor is. Én nem egyszer szóba elegyedtem emberekkel az utcán. Jackson és környéke híres a békeszeretetről, hogy itt kedvesek az emberek, mindig ráérnek. Saját bőrömön tapasztaltam, illetve tapasztalom nap mint nap. Bárkivel nyugodtan leállhatsz beszélgetni, nem fog elküldeni a büdös francba, vagy nem fogja mondani, hogy sietek, mert a tyúkleves kifut, vagy akármi. Mindenki nyugodt... _____________________________________________________________________________ Aki azt mondja, hogy az amerikaik lusták, az vagy hazudik, vagy még sose nem volt amerikában. Az itteni yenkik többségének két munkája van, amiből igen szépen meg lehet élni (átlagos dolog, hogy a 3 éves autókat azonnal cserélik le, mert már - szerintük - öreg, elvalut). Az amerikaiak igenis dolgoznak, ahogy kell. Ha pl. valami elromlik, azonnal megcsinálják (ill. nem várják meg míg elromlik, még előtte kicserélik, ahogy most a házunk előtt a vízvezeték csöveket). _____________________________________________________________________________ Wal-Mart, Albertson´s, Smith´s, K-Mart. Ezek és hasonló szarok, mind amerikai dolgok, csakúgy mint nálunk a híres Tesco :D. Úgynevezett keresztűzben laktam a hotelben eltöltött időszakom alatt, mert jobbra volt az Albertson´s, balra pedig a K-Mart bevásárlóközpontok. Szivattyúzzák a pénzt a szegény munkásemberből, de hát ezért vannak, lényegében ezért léteznek (nem egyszer velem is megtörént, hogy olyan dolgot vettem, amit soha nem használtam ki, inkább eldobtam). Amerikában minden nagy, de ezt majd a holnapi bejegyzésemben, addig is peace :) folyt. köv. _____________________________________________________________________________ U.I.: ma, azaz május 24-én megékrezett a nyári rezidenciájára (a Teton Pines Club-ba, ami egy luxus-golfközpont, munkahelyemtől olyan 5 perc séta :)), az Amerikai Egyesült Államok elnökhelyettese, Geroge W. Bush jobbkeze: Dick Cheney. Hurá. Ma a munkahelyemen, az üzletben, berontottak a testőrök, fülükben rádiók, seggüknél pisztoly, mint a filmekben. Zabálnivalót vettek. Ha az öreg Dick jön bevásárolni, akkor mindenki ki kell hogy kotródjon az üzletből, csak az maradhat ott, aki dolgozik, tehát én is :). Ha sikerül, akkor majd készítek vele fényképet :D. Nem mintha lenne valami értéke, csak úgy emléknek :). Ahogy emlék volt Harrison Ford is, mikor bejött körbenézni, de erről majd máskor :) Egyébként azért nem írok és mondok el nagyon ilyeneket, mert kevés ember hinne nekem, pedig aki ismerné ezt a helyet, az tudhatná, hogy amerika egyik legjobb síközpontja, ennek következtében rengeteg sztár megfordul itt telenként. Nah, ennyi a mai olvasnivalótok :)