kozel blogja

Szóval. Ott fejeztem be, hogy felszálltunk a denveri járatra. Sajnos már fingom sincs milyen típusú gép volt, de akkora volt, mint egy Boeing 747-es. Hatalmas volt nah. Szerintem lehettünk rajta vagy 350-en. Megjegyzem a gép tömve volt, szóval nem volt egyetlen üres hely sem rajta. A felszállás teljesen gondmentes volt, ekkora gépen talán még úgy sem érezni, mint egy kisebb gépen. Megkezdődött tehát a kimerítő, fárasztó 11 órás út, ami végül 12 órásra sikeredett (fogalmam sincs miért). Kétszer szolgáltak fel kaját a gépen, a minőségét inkább nem kommentálom. Volt pia is, meg mindenféle frissítők (ittam is rendesen). Szóval az utazás fárasztó volt. Vetítettek össze-vissza filmeket, némelyiket néztem is. Aludni is próbáltam, de nem sikerült. Nem tudok aludni ülve. Voltak akik húzták a lóbőrt rendesen, én nem tudtam. A szlóvák fószer akivel utaztam (hála istennek nem egymás mellett ültünk), annyira ideges volt, hogy nem is evett a gépen, hugyozni-szarni sem volt. Mondom LOL. _____________________________________________________________________________ Tudni kell, hogy minden egyes embernek, aki az Egyesült Államokba utazik, lehet szó külföldiről vagy yenki állampolgárról, ki kell tölteni bizonyos papírokat a gépen (hogy hol fog lakni, megy ilyen hülyeségek). Azt is illik tudni, hogy a yenkik másképp írják az "1" számot, ill. a "7". Na most én ezt nem tudtam. Szóval vagy hatszor voltam kérni a stewardesstől új papírokat, mert mindig elba(sztam)ltáztam valahogy. Végre sikerült helyesen kitöltenem, mikor úgy nagyjából fordultunk rá a Denver International Airport leszállópályájára. Meg kell azt is jegyeznem, hogy ottani idő szerint kb. délután egy órára értünk oda. Ez otthoni idő szerint este kilenc. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy az utat folyamatos nappali fény mellett tettük meg. A klasszikus időeltolódás. _____________________________________________________________________________ Leszálltunk. Amerikában voltam, amiről sose gondoltam volna, hogy ott leszek. Mégis valahogy nem voltam úgymond izgatott, vagy ilyesmi. Denvert a gépből láttam, igazi nagyváros, szép látvány volt. Beérkezve a terminálba a klasszikus elvet követtem. Mivel fogalmam se volt, hogy hova kell menni, ezért a többieket követtem. Elérkeztünk az emmigrációs rendőrséghez, ahol mindenkit ellenőriztek. Persze eszembe volt a germán fenyegető szava: "megszorongassák majd a töködet Denverben !!!" Nem számítottam semmi jóra. Aztán rajtam volt a sor. Yenki faszi nézi papírjaimat, útlevelet, satöbbi. Rábassza a pecsétet: Isten hozta amerikában! El voltam intézve. Mondom OK :D. Nah de! A reptéri történetnek közel sincs vége. Mivel késett a müncheni járat Denverbe, ezért maradt cirka 45 percem, hogy elkapjam a következő gépet. Gyorsan megkerestem hányas beszálló, satöbbi (meg kell jegyeznem, hogy Denveri reptér akkora, hogy vonatok közlekednek a beszállók között, több terminálból áll, satöbbi). A United Airlines fogalmamsincs hányas járata egy másik terminálból índult, ahova a föld alatti vasúttal lehetett csak eljutni. A szlovák fószer közbe olyan ideges volt, hogy persze nem várt meg, ahhh, miért is várt volna. Egy korábbi vonattal elhúzott a terminálra :D (mint később kiderül, totálisan fölöslegesen :D) folyt. köv.